Kongresszus után - a változások folyamatában 

Kisgyermeknevelők ajánlásai 

Fokozott szükség van a társadalmi felelősség területein a valós megvalósításokra: minden állampolgár a maga területén, tevékenységeinek fókuszában a gyermekek mindenek felett álló érdeke jegyében hozzon döntéseket, tegyen meg intézkedéseket. A politikusok jobban támaszkodjanak döntéseik folyamataiban, véleményalkotásuk során a pedagógusok, a nevelők, az oktatók szakmai tudására, tapasztalataira, egyúttal a szülők bevonására, partnernek tekintésére nagyobb és célzottabb hangsúlyt kell fektetni a kompetenciák határainak összemosása nélkül.  

A hazai nevelésügy jövőképében a különböző régiókban élő gyermekek helyzetének és a rájuk ható külső hatások pontosabb ismerete, valamint az európai uniós határozatok több területen is kapják meg azt a hangsúlyt, odafigyelést és valós támogatást, amire szükség van:

• legyen meghatározó az „egész életen át tartó tanulás” stratégiája,
• mutatkozzék meg a társadalom fokozott figyelme és felelőssége a kisgyermekkori nevelés és fejlesztések iránt,
• a másság elfogadása, és támogatása terén a szemléletformálás, majd a megvalósítás sokszínűsége, differenciált minősége kapjon nagyobb hangsúlyt.

Részletesebben egy-egy területről

      A hátrányos helyzetűeknek pedagógiai támogatása markánsabban körvonalazódjék.

      A 3 éves kor előtti nevelés hatékony támogatásával több szociális hátrány megelőzhető. Szükség van a családok támogatására a szociális szolgáltatások, a bölcsődék, a védőnői hálózat közös együttműködésére. Pontosan a korai alapozó időszak marad ki, ha csak az óvodai nevelés időszakával foglalkozunk. A kidolgozás előtt álló „Új Nemzedék Jövőjéért Program” (2012-2016) cselekvési tervének összeállításában, majd megvalósításában kapjon kiemelt szerepet a kisgyermekkori fejlesztés (0- 3- 6- éves korig) és e fejlesztési terület költségvetési háttere is. A korai hátránykompenzáció - a családok számára differenciált megoldásmódokkal - kapjon nagyobb, és a pedagógiai lehetőségeken túlmutató társadalmi segítséget és elismertséget és kapja meg a feladat ellátásához szükséges képzett szakembereket is.

      Az esélykülönbségek csökkentésére a 3 éves kortól kötelező óvodai nevelés feltételeinek megteremtésével válhat csak valóra. 

      Az SNI-s gyermekek befogadása az intézmény Alapító Okirata szerint történjen speciális szakemberek, asszisztensek biztosításával, segítségével, a szakmai, szakmaközi együttműködés és a tárgyi feltételek megteremtésével.  

      A tehetséggondozás fejlesztő-differenciáló megvalósítása a helyi nevelési-, pedagógiai programok tartalmában kapjon megfelelő - nem alábecsült és nem túlzott - hangsúlyt a gyermeki igények és szükségletek egyéni mérlegelése szerint. A kisgyermekkori tehetséggondozás markánsan eltér a későbbi életkorok tehetséggondozó megoldásaitól, ennek szakmai kultúrája épüljön be a gyakorlatba. Minden pedagógusképzés tematikáját dolgozzák át, egészítsék ki a tehetséggondozás szakmaspecifikus vonatkozásaival is. 

      Az esélyteremtés része a szegregált és az integrált nevelés egyaránt. A személyhez és a családhoz illeszkedő megoldásmódok, a rugalmas átjárható formák jelentik a tényleges esélyteremtést a pedagógia terén. A kreativitás, a művészetpedagógia, a szülők és gyermekek közös tevékenységbázisa szintén az esélyek egymáshoz közeledését segíti.  

      A kisgyermeknevelők, a pedagógusjelöltek felvételekor a pályára való alkalmasság vizsgálatánál a szerepvállalás kritériumai, és egyéb tartalmak kapjanak nagyobb szerepet. 

      A pályára készülő hallgatók részére az innovatív megoldások kerüljenek be az elméleti és a gyakorlati oktatásba. Ez és az Uniós képzések együtt segítik az innovációban történő folyamatos lépéstartást. 

      Tudatos, tervezett legyen - már a jelenben is - a gyermekek, a tanulók, a hallgatók, a nevelők, a pedagógusok, az oktatók mentálhigiénés egészségmegőrzése. Csak így valósulhat meg az igazán kompetens, kreatív, rugalmas, szabadságával élni tudó és a jövőt sikeresen építeni képes állampolgárok nevelése.   
 
 

Összegzésképpen:

Az egységes irányítás, a standard ellenőrzés és az intézményi önállóság, egyéni arculat megőrzésének egyensúlyára kell törekedni.  

A szülői partnerség és az intézmény irányításának aktívabb, a kompetenciákat és az együttműködés területeit körülhatároló megoldások kidolgozására van szükség. 

A hazai kisgyermekellátás protokolljának egységes szemléletbe ágyazása elengedhetetlen. A sokszínű ellátási formákat a gazdasági helyzet indokolttá teszi, de a pedagógiai képzettség terén nagyon nagyok a különbségek, ez indokolja az egységesítés laza formáját.

A nevelés közügy, amelyben a siker kulcsa a kiegyensúlyozott, gyermekére figyelő szülő és a megbecsült, jól képzett, kreatív együttműködésre képes kisgyermeknevelő.  
 
 
 

2011-05-24  
 

                                          Magyar Pedagógiai Társaság

                                          Kisgyermeknevelési Szakosztály